Dühös vagyok a gyerekemre! Most mit tegyek?
Cukormáz világban (lásd a Facebookon, Instagramon és egyéb internetes felületeken) az anyák mindig imádattal terelgetik a gyerekeiket, boldogan kacagnak a fényképezőgép lencséjébe és mindenki csupa kiegyensúlyozottság, vidámság és felhőtlenség. Cukormáz világban nincs helye annak, hogy mérgesek legyünk a büdöskölökre, vagy hogy azt kívánjuk, csak egy fél órára...
Gyermekek az erőszakos párkapcsolatokban
Az erőszakos családban felnövő gyerekek áldozatok, akár éri őket közvetlenül bántalmazás, akár nem: mindig félniük kell a bántalmazás megismétlődésétől, akár „csak” anyjukat, akár őket is éri erőszak. Az ilyen gyerekekben sokszor egyfajta trauma-alapú világszemlélet alakul ki – a világot veszélyekkel teli, igazságtalan, kiszámíthatatlan helynek...
Önfelmentő hazugságok. Gyermekpszichológus az iskolakezdés nehézségeiről
Dr. Ranschburg Jenő (1935-2011) gyermekpszichológus szerint ezek nem jelzők, hanem bélyegek, a felelősséget hárító felnőttek önfelmentő hazugságai.
Milyen lelki folyamatok mennek végbe a gyermekben, aki az óvodai évek után az iskolapadban találja magát?
A gyermek számára óriási változás az iskolakezdés. Mivel 3-6 éves korig óvodás a többség*, nem a...
A gyerek mint tünethordozó
Ancsa nem akar elaludni, Zalán nem eszik, Virágot képtelenség beszoktatni az oviba, mindennap nagy a sírás-rívás. Vajon Ancsa, Zalán, Virág viselkedése független attól, ami a családjukban történik? Jól sejtjük, hogy nem.
Freud a pszichoanalízis hőskorában nagyjából az egész problémahalmazt az anyára tolta, de ezen már szerencsére túltette...
Búcsú egy nevelt gyermektől - elengedés és gyász
6 hónap. Ennyi időt töltöttünk együtt. De éveknek tűnik. Hiszen együtt voltunk minden nap. Együtt keltünk, reggeliztünk, iskolába mentünk, délután játszottunk, főztünk, vacsoráztunk, sokat nevettünk. Együtt is sírtunk. Együtt küzdöttünk. Én voltam neki az ANYA.
Nagyon nehéz hetek, napok állnak mögöttünk. Még nem is látom a végét. Emiatt sokat gondolkoztam...
Utolsó kommentek