Amikor a szülők úgy döntenek, hogy elválnak, az nagyon nehéz helyzet mind számukra, mind a gyerekük, gyerekeik számára. Érdemes ilyenkor egy dologra odafigyelni a gyerek szemszögéből, ami szinte biztosan előfordul ebben a helyzetben: a gyermek bűntudatára.

Váláskor szinte lehetetlen megúszni, hogy a gyerek ne magát hibáztassa a történtek miatt. A gyerekek lelkében tudattalanul ez a folyamat játszódik le, amikor szülei szétmennek: azt hiszik, valamit ők nem csináltak jól, miattuk megy el az egyik szülő, mert ők nem voltak elég jók, szépek, ügyesek, sőt, nem voltak szerethetők. Sokszor ki is mondják: “Apa azért ment el, mert rossz voltam.” “Anya azért nincs itt, mert engem nem szeret.” Van olyan is, hogy a gyerek ezt nem tudja így megfogalmazni, hanem magába fojtja az érzéseit, mert nem akarja amúgy is leterhelt szüleit tovább terhelni, “jó” szeretne lenni. Ilyenkor más tünetekben fejeződhet ki a bűntudat, akár figyelem-zavarban, viselkedés-zavarban, vagy lehangoltságban. A háttérben általában ez a nem tudatos önostorozás áll. Ha ezt sikerül a gyerek lelkében feloldani, akkor sikerül számára a lehető legkönnyebbé tenni ezt a helyzetet.

Hogyan lehet segíteni?

Beszélgessünk a gyerekkel, ha lehet. Ha magától elmondja, mi bántja, megnyugtathatjuk, hogy ez nem az ő hibája, vele minden rendben van. A felnőttek dolgai nem sikerültek, ezért történt így, nem miatta.

Sok esetben ennyi is elég, de van, hogy olyan mélyen jelenik meg a bűntudat, hogy a szavak kevésbé hatnak. Ilyenkor fontos a tudatalattira hatni. Ezt különböző módszerek segítségével tudjuk megtenni, ilyen pl. a családállítás módszere, ahol kimondásra kerülnek olyan gyógyító mondatok, amelyek feloldozzák a gyereket a bűntudat és a szülők terhe alól.

Másik technika lehet, amit a pszichológusok imaginatív technikának hívnak. Az imagináció képi gondolkodást jelent, amely segít a tudattalan tartalmakat a tudatba emelni. A pszichológus a szülőt arra kéri, hogy csukott szemmel, a képzelete által jelenítse meg gyermekét, majd végigkíséri egy olyan folyamaton, ahol a szülő képzeletbeli párbeszédet alakíthat ki gyermekével.

 

A cikk folytatása itt olvasható: jogespszichologia.hu