Az ünnepek után az otthonunk olyan,mintha egy túlélő show diszletei között élnénk. A gyerekek minden csatát megnyernek:a játékok szétszórva hevernek, a diszek szomorúan gubbasztanak a földön,és a konyha padlóján annyi liszt gyült össze,hogy egy újabb sütést akár ott helyben elkezdhetnénk - ha lenne rá merszünk.

Néha azon kapom magam,hogy az élet legnagyobb luxusának azt képzelem,hogy egyetlen napot tölthetnék a otthon nappalijában,egy jó könyvvel, és csendben felolvasnék egy szép mesét. De mielőtt a gondolatot igazán élvezhetném,hallom a jól ismert hangot :

,,Réka néni , mit csinálsz ? Játszunk? "

És itt áll meg egy pillanatra az idő. Ez az a pont ,amikor a sziv egy kicsit összeszorúl, miközben a szám sarkában megjelenik a mosoly. Mert az igazság az,hogy a káosz nem az ellenségünk.Nem is kudarc.A szétszórt játékok, az elázott rajzok és a lisztes padló-ezek a legnagyobb bizonyitékai annak,hogy itt éljük az életünket. Együtt. Hogy ezek a napok,bármilyen fárasztónak tünnek is,tele vannak élettel. A gyerekek nem arra fognak emlékezni,hogy az otthon rendben volt -e ,vagy hogy a liszt a helyén maradt -e. Ők arra fognak emlékezni,hogy minden számukra éppen akkor fontos személy ott volt. Játszott és nevetett,és igen, talán még egy lisztes padlón is megcsúszott egyszer. Mert ezek a pillanatok-a tökéletesek,a kaotikusak, a hangosak-azok,amelyekből a boldogság igazi emlékei születnek.

Szóval,kedves anyukák,ha úgy érzitek,hogy a nappalitok inkább egy csatatérre emlékeztet,mint egy magazinból kivágott képre,vegyetek egy mély levegőt. Tegyétek félre a tökélettesség terhét,és nézzetek körül:itt van az élet . Itt van a szeretet. És itt vannak azok a gyerekek,akik nem a rendre fognak emlékezni,hanem arra,hogy ott voltunk velük- lisztfelhőben,karácsonyi csúcsdisz nélkül,de tele nevetéssel. Ha káosz közepette még mindig úgy érzed, hogy egyedül vagy ezzel az érzéssel,csak tudd,hogy nem vagy egyedül. Mindannyian ott vagyunk veled a lisztes padlón-és nevetünk. Mert végül is, a káosz a boldogság legőszintébb formája.