Létezni annyit tesz, mint kapcsolatban lenni. Az ember az anya-gyerek kapcsolaton keresztül fedezi fel, hogy ki is ő valójában, és fejleszti ki önmaga érzékelését. A gyermek az anyjával való kapcsolatában kapja meg  az alapvető „igen”-t saját létezésére, a jól-lét érzését: „Anya jó hozzám. Szeretnek és elfogadnak. Ezáltal én is jóban vagyok önmagammal.”

Nem üres lappal érkezünk

A gyermek nem üres lappal kezdi meg földi életét. Van egy biológiai mintája, neme, vannak bizonyos adottságai, alkati vonásai, stb. Mivel az identitásfejlődés elsősorban a kapcsolatokról szól,  komoly jelentősége van annak, hogy a gyermek  hogyan viselkedik környezetével.

Tudjuk, hogy a robosztus, extrovertált, kemény alkat potenciális védelmet jelent a kapcsolatokból adódó sérülések ellen, amelyek pszichológiai zavarokhoz vezethetnek. Másrészről egy nagyon érzékeny, introvertált gyermek könnyebben, nagyobb valószínűséggel sérül az őt körülvevő érzéketlen vagy hanyag környezet miatt, és nagyobb a veszélye annak, hogy élete későbbi szakaszában pszichológiai problémákkal kell szembenéznie.

Bizalom vagy bizalmatlanság

Az identitás alakulásának rendszerét elsőként a kiváló pszichológus, Eric Erikson alkotta meg. Felnőtt identitásunkig a fejlődés számos lépcsőjén át jutunk el. Erikson minden szinthez egy meghatározott feladatot rendelt: az érintett személy minden szinten sikeresen kifejleszt, vagy elmulaszt kifejleszteni egy pszichés tartalmat. Lehetőség van a fejlődésre és a kudarcra egyaránt.

Az önazonosság fejlődésének első szakasza a születés és az első év között zajlik. Ez valószínűleg az életünket leginkább meghatározó életszakasz. Eric Erikson ennek a szakasznak a legnagyobb kihívását így fogalmazta meg: bizalom vs. bizalmatlanság.

 

A cikk folytatása itt olvasható: babafalva.hu