Miért csinálják gyakran a válófélben lévő párok, hogy, mielőtt kimondanák a végső döntést a válásukra vonatkozóan, külön költöznek, anélkül, hogy elválnának?

Amikor túl vannak azon az időszakon, hogy valamelyik fél részéről, valamilyen úton-módon megfogalmazódik a válás gondolata, és elindult ez a folyamat a család életében, gyakran megfogalmazódik a külön költözés igénye. Ilyenkor még megmaradhat a remény, hogy újra fel tudják majd építeni a házasságot, de már azzal a kimenetellel is számolni kell, hogy visszafordíthatatlanná válik a folyamat.

Általában az egyik fél egy másik helyre költözik, míg valamelyikük a korábban közös otthonban marad. Aki otthon maradt, egyaránt érezhet ürességet, szomorúságot, dühöt. Ezek mentén megjelenhet alvászavar, az étkezés valamilyen irányú megváltozása, rossz közérzet, túlzott indulatosság, féltékenység, félelem. Már ezt az időszakot is definiálhatjuk, mint gyászidőszak, hiszen elkezdődhet a közös élet, a közös jövő elengedése, függetlenül a lehetséges kimeneteltől. Teljesen normális ilyenkor, ha hullámoznak az érzelmek, változékony a hangulat: helye van a reménykedésnek, gyásznak, haragnak, magánynak, a biztonság elvesztésétől való félelem érzésének.

Nagy küzdelmeken és nehézségeken megy keresztül az is, aki elköltözött. Számára is ugyanúgy feladat megküzdeni a másik fél hiányával, egy csomó veszteségélménnyel, és mindennel, ami ebbena folyamatban neki nehézséget jelent. Ez a fajta "próbakülönélés" jó eszköz lehet arra, hogy a hosszú távon is leginkább elfogadható döntés szülessen meg végül a válás kérdésével kapcsolatosan.

Gulyásné Kis Adelina

Tanácsadó szakpszichológus