Sokan nem tudják, hogy a tanulás nem a születés után kezdődik: a magzat már az anyaméhben számtalan dolgot tapasztal és tanul, ami később is meghatározza az életét és a viselkedését. Ha ismerjük ezeket a dolgokat, megkönnyíthetjük az ő életét és a sajátunkat is.

A magzat fejlődésével párhuzamosan fejlődnek ki az érzékszervei is:

ÉRINTÉS

Már a terhesség első harmadában képes a baba a bőrérzékelésre és mivel ez az első “érzékszerve”, az anyaméhből kikerülve is ez lesz az, ami a legfejlettebb, azaz ezen keresztül kommunikál a legkönnyebben, testközelséggel, simogatással lehet a legkönnyebben megnyugtatni, hiszen ez hasonlít számára leginkább az anyaméhben átélt paradicsomi állapotra.

Az érintés már a magzati korban is gyakorolható dolog: ultrahangos vizsgálatok kimutatták, hogy ha a kismama a kezét a hasára helyezi, a magzat közelebb húzódik ahhoz a ponthoz, ahol az anya keze van.

ÍZÉSZLELÉS, SZAGLÁS

A baba a köldökzsinóron keresztül mindenből részesül, amit megeszel, az ételek aromájából is. Az ízészlelés nagyon hamar megjelenik a terhesség során (és vele párhuzamosan a szaglás is), már a 12. héten olyan ízlelőbimbókkal rendelkezik a baba, mint a felnőttek, a 14. héttől pedig már a magzatvizet is kóstolgatja, a későbbi ízlését a saját táplálkozásoddal képes vagy befolyásolni.

Egy kísérletben például a terhes nők egy csoportja minden nap répalevet ivott 3 hónapon át, míg a másik csoport nem ivott répalevet csak vizet. A répalevet rendszeresen fogyasztó anyák gyermekei csecsemőkorukban sokkal szívesebben fogadták el a répát és sokkal többet ettek belőle. Egy francia kísérletben az anyák ánizsos édesgyökérrel ízesített ételeket ettek és míg a legtöbb baba az ánizs erős ízét nem kedveli, addig az ő gyermekeik szívesen elfogadták.

Tehát már a várandósság alatt érdemes odafigyelni arra, hogy minél változatosabban és sokoldalúbban étkezz, ami nemcsak egészségügyi okokból fontos, hanem azért is, mert így a babád megszületése után nyitottabb lesz az új ízek iránt, míg ha te is válogatós vagy, mindig hasonló ételeket eszel, a babád is hasonló szokásokat fog követni.

Ennek kapcsán fontos kitérni a terhesség alatti fogyókúra kérdéskörére is. Sokan, félve attól, hogy túl sokat híznak a várandósság alatt, időszakosan koplalnak vagy állandó kalóriamegvonásban élnek.

A folyamatos kalóriamegvonás a magzat számára azzal az üzenettel bír, hogy a világban szűkösség van és bár a szervezet okos, mert ha valamilyen ásványi anyagból keveset viszel be a szervezetedbe a fejlődő magzat akkor is elveszi magának a növekedéshez szükséges “adagot”, a megvonásnak komoly következményei lehetnek az anya és a magzat számára is.

Jó példa erre a kalcium esete: ha az anya a táplálékával kevés kalciumot visz be, a szervezet a magzat fejlődéséhez szükséges kalciumot az anya csontjaiból és fogazatából vonja ki. Ez később az anya számára romló fogakat és csontritkulást jelent majd, a baba viszont normális módon fejlődik. Azonban fontos tudni, hogy a hiányt stresszként éli meg a magzat, a szervezete arra rendezkedik be, hogy a világban szűkösség van. Ha a megszületése után minden tápanyagot és ételt megkap és bőség veszi körül, erre ellentmondásosan reagálhat: elkezd túl sokat vagy túl mohón enni, valamint ha kevés az élelem, a tápanyagokat a legfontosabb szerv az agy kapja meg, míg a többi szervtől, mint a szív és a máj megvonja azokat. Ebben a kritikus fejlődési szakaszban a tápanyagmegvonás ellenére a magzat képes életben maradni, azonban azok a szervek amik a magzati korban kevesebb tápanyaghoz jutottak, érzékenyebbé válnak a betegségekre.

 

A cikk folytatása itt olvasható: kismamablog.hu (Vida Ágnes babapszichológus)