Felnőttek számára sem egyszerű feldolgozni egy kisebb-nagyobb balesetet, betegséget, kellemetlen élményt, azonban egy beszélni még nem tudó kisgyerek számára ez még nehezebb. Ráadásul őket sokszor felnőttek számára lényegtelennek tűnő helyzetek is megviselhetik, mint pl. a kedvenc cumi vagy alvósállatka elvesztése, egy orvosi vizsgálat, egy verekedős kisfiú a bölcsiben vagy egy túl hangosan ugató kutya. Hogyan segíthetsz neki?

A legtöbben próbálják megmagyarázni a kisgyereknek mi történt, racionális magyarázatot adnak a történtekre és igyekeznek megvigasztalni a kisgyereket.
Gyakran tapasztalható azonban, hogy egy-egy ilyen veszteség, rossz élmény miatt még hetekig szorong a kisgyerek, megváltoznak a szokásai, nyűgösebb lesz, bújósabb, gyakrabban ébred éjszaka, rossz álmokról számolhat be, az átlagosnál ingerlékenyebb, sírósabb lehet, hisztizhet.

A legtöbb esetben ilyenkor a szülő türelmes és megértő, azonban a vigasztalást követően már elvárná, hogy a gyermeke viselkedjen újra “rendesen”, dolgozza fel a történteket.

Azonban a feldolgozás nem ilyen egyszerű.

Mi felnőttek már pontosan látjuk a gyerek számára ijesztő helyzetek mögötti valóságot, pl. tudjuk azt, hogy az orvosi vizsgálat kellemetlen, de szükséges és kibírható, az elveszett cumi helyett lehet másikat venni és megesik néha, hogy az ember elesik és lehorzsolja a térdét, azonban a kisgyerek még az érzelmek világában él az az érzés, ahogyan érezte magát akkor, abban a számára ijesztő és megfejthetetlen helyzetben újra meg újra visszatér és nem elég megértenie a történteket, a vele kapcsolatos érzelmeinek is a helyükre kell kerülnie.

 

A cikk folytatása itt olvasható: kismamablog.hu 

Vida Ágnes babapszichológus