A gyerekek már születésüktől fogva rendkívül különböző személyiségjegyeket, temperamentumot, viselkedést mutathatnak. Van olyan baba, aki nagyon figyel a környezetére, szeret társaságban lenni, könnyen feloldódik, mosolygós. Van olyan, aki hamar túltelítődik ingerekkel, csak a hozzá legközelebb állókat tűnteti ki mosolyával, és nem szereti, ha ölelgetik, nem ad puszit.

Ugyanígy, az empátia területén is nagy különbségek mutatkozhatnak.

Van olyan kisgyerek, aki veleszületetten, mintha rá lenne hangolódva a környezetében lévő emberekre. Átérzi, könnyen át tudja venni érzéseiket. Elsírja magát, ha valakit szomorúnak lát, és önként ajánlja fel a csokiját, ha a papának kisebb darabka jutott. Valahogy ösztönösen képes ráérezni arra, hogy mi zajlik a másik emberben, megjelenik benne a segítő szándék, nem hagy maga körül érzelmi hiányt szenvedő embert, vagy állatot. Kérés nélkül ad, megoszt, gondoskodik, ápol.

Aztán ott van a másik véglet: aki szintén érzékeny és érzelmes, azonban nem tudja magát olyan jól kifejezni. Sokszor indokolatlanul dühös lesz. Úgy érzi, igazságtalanok vele. Azt nézi, ő hogyan tehetne szert előnyre, bele sem gondol, hogy ez hogy eshet a másiknak. Ő akar mindenből jobbat, szebbet, nagyobbat kapni. Rivalizál, ő akar az első lenni. Lehet, hogy kifejezi a szeretetét, de csak akkor, amikor ő akarja, nem babusgatható.

Egyik személyiségtípus sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Azonban a második esetben érdemes az empátia fejlesztésre hangsúlyt fektetni. Az érzelmekkel muszáj foglalkozni, hiszen ez a társas kommunikáció alapja. Jobban érvényesül majd az életben az a gyermek, aki meg tudja fogalmazni, hogy mi zajlik benne, aki jobban észleli, hogy a viselkedése mit okoz másoknak, és hogy hogyan érzik magukat az emberek körülötte. A gyerekeknél sok félreértés származik abból, hogy nem tudják árnyaltan kifejezni érzéseiket. Hogy csak két pólus létezik: a jó meg a rossz.

„Hogy vagy? Jól.”

„Milyen napod volt ma? Rossz.”

Ebből még keveset lehet megtudni, hiszen a lényeg pont az árnyalatokban lakozik.

„Köszönöm, ma nagyon feldobott vagyok, mert izgulok, hogy, hogy sikerült a matek dolgozat” vagy „Ma nem volt túl jó napom, mert csalódott voltam, hogy a legjobb barátom ma nem volt bent a suliban, így szünetekben nem tudtam kivel játszani.”

Máris sokkal árnyaltabb, mint a jó, vagy a rossz. Az empátiával összefügg ez a képesség, hogy saját magán belül képes legyen a gyermek beazonosítani, és korának megfelelő választékossággal kifejezni érzéseit. Innen már csak egy lépés a mások érzéseinek felismerése.

 

A cikk folytatása itt olvasható: deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu