A betegségek számos kimeneteli lehetőségeivel találkozhatunk, a teljes gyógyulástól egészen a halál bekövetkeztéig, mely idő alatt mind a beteg családtagban, mind a hozzátartozókban óriási amplitúdóval zajlanak a legkülönbözőbb érzelmek. A sok küzdelem és kitartás árán sem gyógyítható állapotot követően a beteg lassan szembesül ezzel, és beletörődik, elfogadja a visszafordíthatatlanságot. Ilyenkor fáradtság, bágyadtság, az érzelmek visszafogottsága, sok alvás a jellemző.
A fokozódó alvásszükséglet, az alvásba menekülés az öntudat jótékony megszűntetése okán válik nélkülözhetetlenné. Egyre inkább zavaróak lesznek az erős ingerek és hangok, egyre kevéssé kommunikál a beteg, verbálisan és nonverbálisan egyaránt.
A halál bekövetkeztéhez közeli időszakban a személy visszahúzódik önmagába, csendesedik a fájdalom, ami mentén fokozatosan megtörténik az élők világától való eltávolodás. Erre az elcsendesülésre azért van szükség, hogy a halálhoz vezető úton, és a halál pillanatában az egyén annak mélységével, intimitásával hagyja el az életet. Ez a fajta bensőségesség tudja segíteni a békével, elégedettséggel átitatott eltávolodást.
Gulyásné Kis Adelina
tanácsadó szakpszichológus
Utolsó kommentek