„Alkoholisták a szüleim. Mindig azok voltak, amióta az eszemet tudom. Voltak jobb időszakok, de mindig jött egy újabb mélypont. A mindennapok is nagyon nehezek, sokszor nincs itthon kaja, és úszik a lakás a koszban. Anyagi gondjaink is vannak, a szüleim sorra vesztik el a munkájukat. Néha jó lenne kiszakadni, de közben meg nem akarom elveszíteni őket. Jövőre kezdem a gimit és koleszba mennék, de félek, ha itt hagyom őket, akkor még nagyobb baj lesz velük, és azt nem bírnám elviselni. Úgy érzem, hogy csak én segíthetek rajtuk, de nem tudom, hogyan. Próbálom őket felvidítani, jól tanulni, de semmi sem változik. Nem merek segítséget kérni, mert félek, hogy akkor elszakítanak tőlük. Mit tehetnék? Anna, 14”

Fórumokat böngészve több bejegyzéssel is találkoztam, melyben gyermekek kérnek segítséget szüleik alkoholizmusával kapcsolatban.  Anna története az ő vallomásaikból született. E sorokat olvasva hamar világossá válik, milyen hatalmas nyomás és szenvedés nehezedik egy alkoholista szülő mellett felnövő gyermekre.

A konkrét történettől az általánosság felé haladva, lássuk, milyen érzésekkel és gondolatokkal szembesül egy alkoholista szülő gyermeke:  

  • Kiszámíthatatlanság: ahogy Anna is írja, vannak jobb időszakok és rosszabbak. Viszont a gyermek sosem tudja, hogy épp melyik következik. Egyik nap jó hangulat van, míg másiknál már a zár csörgéséből hallható, hogy indul a szokásos cirkusz.
  • Következetlenség: amikor a szülő jól van, akkor kézben tartja a gyeplőt, és nevelni akarja gyermekét, viszont szétesett állapotban nincsenek szabályok, random módon történnek az otthoni dolgok, ami tovább növeli a kiszámíthatatlanság érzését. Természetesen a másik szülő sok esetben nagy erőfeszítéseket tesz a gyermekek nevelésére, de rengeteg energiát visz el a feszültség folyamatos kézben tartása. 
  • Anyagi gondok: jól belátható, hogy egy gyermeknek ideális esetben nem kell a mindennapi megélhetésen rágódnia. Ugyanakkor, ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő sorra veszti el munkahelyeit, időről-időre nem kerül étel az asztalra, és a számlák sincsenek befizetve, akkor a normál esetben felnőttek vállát nyomó felelősség átkerül az ő vállára, és ez komoly szorongást okoz. Különösen azért, mert neki nincsenek meg az eszközei a helyzet megoldására, s így a tehetetlenség is mélyebbre taszítja.
  • Kettőség: a gyermek egyáltalán nem olyan kategorikus szüleivel szemben, mint a kívülállók. Annak ellenére, hogy sokszor gyűlöli, amit a szülő tesz, őt magát szereti. Nem akarja őt elveszíteni, és folyamatosan bízik abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.
  • Ambivalens kötődés: a korábban említett kettősségből fakad az érzés, hogy a gyermek vágyik is a szülő közelségére, szülői mivoltára, de érez egyfajta taszítást is. A szülő kétarcúsága nem engedi meg, hogy a gyermek belefeledkezzen a szülőjével szemben érzett pozitív kötelékbe, hiszen besározza a kapcsolatot az alkoholizmus torzította szülői kép.

 

A cikk folytatása itt olvasható: 7koznapiblog.blog.hu