Tényleg sanyarú a magyarországi nevelőszülők helyzete – a rájuk bízott gyerekekével együtt. De vannak köztük jócskán olyanok, akiket semmi nem tántoríthat el attól, hogy egy (kettő-három, sok-sok) gyerek életét megpróbálják egy kicsit könnyebbé tenni. Legalább arra az időre, amíg „megkapják” őket az államtól. Most bemutatjuk Vikit és Kistibit. Tipikusnak mondható a helyzetük, és amennyire megrendítő, legalább annyira biztató is. Kocsis Noémi riportja.

A társadalom nem könnyíti meg a nehéz sorsú gyerekek életét

Viki azonnal kiposztolta az értük aggódóknak, hogy végre megvolt a műtét, és jól sikerült. A műtét, amit már háromszor lemondott a kórház férőhelyhiány miatt, pedig Kistibinek anélkül nincs esélye, hogy elkezdje az óvodát. Ha nem tud fogni a kezével, nincs ovi. Márpedig, ha nem operálják meg a szétégett kezeit, nem tud fogni. Ha nem égett volna szét a keze, az arca és a felsőteste nagy része, most nem lenne nevelőszülőknél. De ha korábban kerül nevelőszülőkhöz, talán élete első három évében is tudta volna, mi az a folyó víz, a kád, a zöldbab, és nem kellett volna végignéznie a hét testvérével együtt, ahogy a rendőrök elviszik a szüleit. Így aztán minden mindennel összeér.

„Ha látnád azokat a tekinteteket… Bemegyünk a vizsgálatra, tök üres a váró, Kistibi az ölemben, szorítja a kezemet, hozzám simul, várunk. Jön egy másik anyuka a lányával, pont ugyanahhoz a széksorhoz, és már majdnem leülnek, amikor az anyuka ránéz Kistibire. És meglátja, hogy roma, meg a kezeit, hogy össze vannak égve. Feláll, és azt mondja a gyerekének: »mi akkor inkább átülünk máshova!« A tök üres váróban… El tudod ezt képzelni? Kistibi rám néz, és azt mondja, »tudom, hogy én egy szörnyeteg vagyok«. Nem magyarázhatom el mindenkinek, hogy kétévesen leforrázták a szülei gulyáslevessel!”

De Vikinek tele van a padlása még hasonló történetekkel. Kistibinek törvény szerint most kéne óvodába mennie.

Roma származású? Hááát…

„Persze, anyuka” – mondja a lakóhelyileg illetékes körzetes óvoda vezetője a telefonban – „jöjjenek csak nyugodtan, de mondjon már pár szót arról a gyerekről! Roma származású? Meg a kezei, igen, értem… És maguk nem a vér szerinti szülők. Hát, maguk tudják, de azt muszáj közölnöm, hogy már nagyon telítettek a csoportjaink, több mint valószínű, hogy nálunk nem lesz ám hely!”

 

A cikk folytatása itt olvasható: wmn.hu