Szülőként az ember néha közlekedési rendőrnek érzi magát, aki csak tilt és büntet, tilt és büntet. A gyerekek pedig lázadnak a tiltás ellen és juszt is megteszik, amit megtiltottunk nekik. Ettől persze mi szülők türelmetlenek leszünk és minden alkalommal egyre idegesebbek. Úgy érezhetjük, a gyermek direkt babrál ki velünk és egyre tehetetlenebbnek érezzük magunkat. Mit lehet tenni ilyenkor?

A probléma az hogy a tiltásaink gyakran szubjektív alapokon nyugszanak. Például a gyermeked egyszer kicsit túlzásba vitte a szaladgálást és túl közel ment az úthoz. Majdnem kiszaladt az útra, már csak 5 centi választotta el. Ezért te megijedtél és határozottan megtiltottad neki, hogy mostantól elmenjen tőled az utcán. A dolog másfél éves korában történt, de te még most, 3 éves korában is ragaszkodsz hozzá, mert következetes akarsz lenni. Ami szabály az szabály. Ezért aztán minden séta küzdelem a gyerekkel, mert ő el akar menni, te meg nem győzöl rászólni.

Ez a fajta tiltás az anya ijedtségéből táplálkozik, nem veszi figyelembe a gyerek életkorát és szükségtelenül merev is. Az ilyen helyzetekkel lehet szép lassan egymás idegeire menni :): te megtiltod, ő még jobban akarja, ettől minden egyes séta kész idegbaj, ezért már nincs kedved elmenni vele sétálni, emiatt ő nyűgösebb, hisztisebb napközben, mert nem mozogja ki magát, ettől te is rosszkedvű leszel és egyre sötétebben látod a helyzetet és így tovább…

A cikk folytatása itt olvasható: kismamablog.hu

(VIda Ágnes babapszichológus)