Amikor a Karácsonyra gondolunk, leginkább egy olyan képet látunk magunk előtt, ahol melegség tölti el az otthonokat. Beköltözik az alma és a fahéj illata, a csillogóan tündöklő karácsonyfa fenyőillatot áraszt magából, alatta a sok ajándék, és jellemzően családok, rokonok, ismerősök töltik meg vidámsággal, jó kedvvel a szobát. Azonban az egyedül eltöltött karácsony legtöbbször szomorkás, borongós, üresség és magány érzésével jár. Ilyenkor az egyedül maradtak számára sokkal hangsúlyosabbá válik a magány érzésének felerősödése, hiszen körülötte minden csupa csillogás, csak éppen nála nem. Lehet, hogy, aki egyedül maradt, éppen most tölti egyedül az első karácsonyát, és hol jó érzéssel, hol fájó szívvel gondol vissza a korábbi karácsonyokra, amikor még minden más volt, amikor még ő is tartozott valakihez, neki is volt kihez szólni, az ő házában és szívében is élet volt. Lehet, hogy éppen most gyászol egy párkapcsolatot, lehet, hogy a hozzátartozóját veszítette el, de az is lehet, hogy egy nagy tárgyi veszteség érte. Elképzelhető, hogy már nem az első év, amikor egyedül tölti az ünnepeket, hanem már a második, vagy sokadik, és valamelyest kezdi elfogadni a helyzetét, de az űr akkor is betöltetlen marad.

Gulyásné Kis Adelina

Tanácsadó szakpszichológus