A gyermek elvesztését a természet rendjével ellentétesnek érezzük. A gyermekhalál miatti gyász számos sajátossággal bír, és fokozott lelki megterhelést jelent az egész családnak. Hogyan dolgozzák fel a szülők ezt a krízist, mit tehet a környezet? Kiderül cikkünkből! A gyermekhalál mindenkit erősebben érint, mert természetellenesnek gondoljuk: alig jött világra egy új jövevény, máris elmegy, a veszteség pedig egyben a szülői jövőkép változását is jelenti.

 

 

Elhunyt a gyermekem - gyász, és ami utána következik Szerző: WEBBeteg - Tóth András, újságíró Megosztás Facebookon Google+ Oldalajánló Nyomtatás A gyermek elvesztését a természet rendjével ellentétesnek érezzük. A gyermekhalál miatti gyász számos sajátossággal bír, és fokozott lelki megterhelést jelent az egész családnak. Hogyan dolgozzák fel a szülők ezt a krízist, mit tehet a környezet? Kiderül cikkünkből! A gyermekhalál mindenkit erősebben érint, mert természetellenesnek gondoljuk: alig jött világra egy új jövevény, máris elmegy, a veszteség pedig egyben a szülői jövőkép változását is jelenti. Hirdetések A gyász feldolgozásának alapvető feltétele a veszteséggel kapcsolatos érzések átélése és az érzések kifejezése – olvasható dr. Pilling János „A búcsú méltósága” című munkájában. A normál gyász szakaszai Az elutasítás stádiuma: a halálhírt követő első időszak, néhány órától néhány napig tarthat. Jellemző tünetek: sokkos állapot, valótlanság érzete, tagadás, torokszorító érzés. Az érzelmek feltörése: düh, harag, bánat, időnként teljesen egymásnak ellentmondó érzelmek. A gyászoló keresi a vétkest vagy erős bűntudata lehet. A keresés és elválás stádiuma: a gyászoló átveszi a meghalt egyes szokásait, életstílusát, keresve mindenben az elhunytat, és így újra át kell élnie a veszteség élményét, amikor rájön, hogy mégsem találja meg, akit elveszített. Gyakoriak az elhunyttal kapcsolatos álmok, a vele való belső párbeszéd. Ezek a keresések egyre jobban felkészítik a gyászolót arra, hogy életét az elhunyt nélkül kell folytatnia. Új viszony saját magukkal és a világgal: a meghaltra való emlékezés már nem köti le minden gondolatát, megtörtént a veszteség elfogadása, új életmintákat alakít ki a gyászoló. A szakaszok között átjárás lehet, és vannak visszaesések. (Verena Kast) Amennyiben a bennünket ért súlyos veszteség után nem gyászolunk, a tragikus veszteség nemcsak egész életutunkat, további sorsunkat, de több generáció sorsát is befolyásolhatja – írja Polcz Alaine „Gyászban lenni” című könyvében, amelyben több gyermekkori esetet is olvashatunk, íme, egy. Karcsit hasi tumorral kezelték, többszöri műtét után a klinikán halt meg. Négy héttel a gyermek halála után találkozott Polcz Alaine az édesanyával, aki lefogyott, sápadt volt, azt mesélte, hogy jó lett volna, ha az utolsó percekben is Karcsival lehetett volna, hiszen ott volt a születésénél is. Ő volt az első halott, akit láttam, tulajdonképpen féltem is a haláltól, a halott látványától – mondja az asszony, aki így folytatta: tulajdonképpen már vártam, hogy meghal a pici, valahogy éreztem, de még sem voltam képes bemenni a kórházba, hogy vele legyek.

 

A cikk folytatása itt olvsható: webbeteg.hu