A szülőkkel való kapcsolat rendezése, a gyermekkori sérelmek feloldása, elengedése és a megbocsátás a felnőttkor egyik legnagyobb, legfontosabb feladata. Hiszen ha a szüleinkkel való kapcsolatunk a helyére van téve, akkor minden más is a helyére kerül az életünkben.

Sok gyerek nő fel azzal az alapvető élménnyel, hogy őt nem szerették eléggé. Vagy, ha szerették, akkor az feltételhez volt kötve, pl.: szeretlek, ha okos vagy, ha jól viselkedsz, ha azt teszed, amit mondok. Mások olyan szülők mellett nőttek fel, akik nem csak szavakkal, hanem tettekkel is fájdalmat okoztak, akik számára a büntetés egyenlő volt a fizikai bántalmazással.

Sokan talán nem is tudják, de a gyerekkorunkkal és a szülőkkel való megbékélés a legelső lépés a boldogság, az önismeret és az érettség felé. Ebben a cikkben azzal foglalkozunk, hogy mindezt hogyan is tudjuk megvalósítani a gyakorlatban.

  1. Mondj búcsút a haragodnak!

A harag egy nagyon érdekes érzés, mert amíg azt gondoljuk, hogy ezzel mást büntetünk, valójában csak önmagunkat zárjuk ketrecbe. Érdekes belegondolni, hogy a harag egyfajta ragaszkodás. Ragaszkodás, de nem a szülőhöz, inkább a rossz énjéhez, ahhoz, amelyik a fájdalmat okozta.

Fontos, hogy belássuk: szüleink nem változnak. Ennek felismerése valójában fájdalmas lehet, de szükséges a továbblépéshez, hiszen nem kergethetünk folyton egy illúziót, ami valójában nincs, és történetesen soha nem is lesz. Az igazi előrelépést az jelenti, hogy ha képes vagyok elengedni azt a vágyat, ami lehet, hogy soha nem jön el, és jól megsiratni, meggyászolni azt a szülőképet, ami nem adatott meg nekem, de nagyon vágytam volna rá. Ennek eredménye, hogy a szüleimet reálisan láthatom, olyannak, akik valóban, ahelyett, amilyet szerettem volna.

  1. Sosem késő leválni!

Fontos, hogy tudatosítsd magadban, a szüleid gondolatai, tettei, önzősége vagy éppen visszautasítása nem te vagy, nem egyenlő veled. Ezt a legkönnyebben úgy teheted meg, ha végleg leválsz róluk, elfogadod, hogy különálló személy vagy, saját gondolatokkal, saját érzelmekkel és tettekkel, amelyek függetlenek tőle/tőlük. Nem vagy áldozat. Felnőtt ember vagy, akinek joga és képessége van arra, hogy független, boldog és kiegyensúlyozott életet éljen. Érdekes elsősorban a kamaszok, vagy a fiatal felnőttek sorsa, akik, bár felismerhetik, hogy szüleik nem szerették jól őket, vagy tele lehetnek sérelmekkel, a fizikai közelség miatt és az anyagi, de nem ritkán érzelmi függés miatt képtelenek reálisan tekinteni a szüleikre.

  1. Kötelezd el magad a saját életed mellett

Rengetegen szenvednek attól, hogy a szüleik mihasznának, értéktelennek tartják őket, és emiatt alacsony az önértékelésük. Bár közhelynek hangzik, de a saját boldogságodért te magad vagy felelős. És ezen a gyermekkorban elszenvedett sérelmek sem változtatnak. Ami elmúlt, elmúlt. És minél mélyebb a seb, annál jobban fáj a feldolgozása, a megbocsátás és az elengedés. De meg kell tenned magadért, és hogy azt az életet élhesd, amelyet mindenkinek kellene. Hozd ki a jelenből a legtöbbet!

  1. Keresd azokat, akik figyelnek rád!

Ha valami erőt ad a megbocsátáshoz, az az, hogy tudjuk, állnak mellettünk olyan emberek, akik átsegítenek a fentieken. Gyakran ez a személy a pszichológus, a közeli barátaink, esetleg a párunk rengeteget tehet azzal, hogy meghallgat minket, ha megoszthatjuk velük azokat a régi élményeket, amelyek mai napig hatással vannak életünkre. A valós értékünk bizonyítéka, hogy vannak körülöttünk olyanok, akikre támaszkodhatunk.