Előfordult már, hogy úgy éreztük, hogy a környezetünkben élő serdülő fokozottan ragaszkodik a korábbi (gyermekkori) magatartásmódokhoz?

Azt tapasztaljuk, hogy a viselkedése nagyon merev, és nem szívesen adja ki az irányítást a kezei közül másnak?

Előtérbe kerülnek a kisgyermekkori kapcsolatok?

A szülőknél sokkal fontosabbá váltak a barátok, az osztálytársak?

Esetleg olyan, mintha egyáltalán nem élt volna át érzelmeket?

Olyan gondolatok gyötrik, hogy valaki őt bámulja, mindenki csak őt figyeli?

Esetleg azt látjuk, hogy fokozottan fél a jövőtől, olyannyira, hogy még tervezni sem mer? Fokozott aggodalom jellemzi?

Más határozza meg a cselekedeteit?

Ezek együttesen a serdülőknél olyan jelek, amik arra utalhatnak, hogy külső segítségre van szükségük. Valahol elakadtak, és abban, hogy tovább tudjanak haladni, plusz jelenlétet, támogatást igényelnek.

Kis Adelina

Pszichológus