A szülővé válás gyakran a saját szüleinkkel való kapcsolatunkat is átformálja. Jó esetben ez azt jelenti, hogy jobban megértjük egymást, és türelmesebbek leszünk egymással, hiszen most már mi is szülők vagyunk. Rosszabb esetben csak annyit érzéke­lünk, hogy új problémákat kell megoldanunk, és egyik napról a másikra egy sor új elvárásnak kell megfelelnünk. Akárhogy is, annyi biztos, hogy mostantól bizonyos dolgokban másképp kell viszonyulnunk a szüléinkhez – ami nem könnyű, amikor a gyereknevelés minden figyelmünket leköti.

A gyerekek érkezésével a családban legalább három nemze­déknek kell megtanulnia együtt élni, mi pedig nem tudjuk, hogyan is kezeljük ezt a meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal teli hármas kapcsolatrendszert. Mivel ezt a háromszöget mi tartjuk össze, a mi dolgunk elérni, hogy a kapcsolatok lehetőleg zökkenőmentesek legyenek.

Tudom, vannak könnyebben és nehezebben kezelhető szülők, és ha nincs szerencsénk, sok-sok küzdelem vár ránk. Viszont ha betartjuk ezeket a szabályokat, mindannyian sokkal boldogabbak leszünk, beleértve a saját gyerekeinket is. Bizony, minél jobban kijövünk a szüleinkkel, a gyerekeink annál kiegyensúlyozottab­bak és boldogabbak lesznek – ennek érdekében pedig még a legnehezebben kezelhető szülőkkel is érdemes megpróbálni zöldágra vergődni.

1. Ne bálványozzuk őket

Van egy barátnőm, aki szerint az ő anyukája a világ legtökélete­sebb szülője, aki mindig végtelenül türelmes, kedves és gyengéd volt, soha nem dühöngött, odafigyelt a gyerekeire, minden basáskodás nélkül segítette és támogatta őket, és így tovább. Barátnőm és az anyukája szerették és tisztelték egymást. Csodásan hangzik, igaz? Hát az is volt, egészen addig, amíg a szóban forgó barátnő maga is anyává nem vált. És hogy mi jött azután? Ajjaj…

Kiderült, hogy ő sehogy sem képes ugyanolyan idilli kapcsola­tot kialakítani a gyerekeivel, mint amilyet a saját anyukája alakí­tott ki ővele, és ez a felismerés komoly megrázkódtatásként érte. Csodás gyerekei vannak, de teljesen mások, mint amilyen ő volt gyerekkorában, ezért másként is bánik velük, mint ahogy a saját anyja bánt ővele. Úgy érzi, nem képes ugyanolyan jó szülő lenni, és egyre csak azon tépelődik, mit csinálhat rosszul, mert semmi sem úgy alakul, ahogy azt ő elképzelte.

 

A cikk folytatása itt olvasható: vitalitasportal.com