A gyerekek magukkal hozzák génjeiket, melyek felelősek a temperamentumuk kialakulásában. A nevelés a szülő-gyerek kapcsolata. A szülőnek saját viselkedését kell nagyon kritikusan vizsgálnia. A gyerekek olyanok, mint a tükör: ha a szülő változtat viselkedésén a gyerek is megteszi. Majd a gyereket kell elfogadni olyannak, aki és el kell felejteni, amit látni szeretnénk.
Pár alap eset:
- Szabályszegés: a gyerekeknek a világban való tájékozódáshoz szükségük van szabályokra. Szülőként figyeljünk a következetességre. A gyereknek olyan szülőre van szüksége, aki tartást ad neki, ezzel segítve a tájékozódást a világban.
- Agresszivitás: ennek megjelenése gyakran összefügg a szülő elfojtott érzéseivel, vágyaival. Békés problémamegoldásra törekvés, utópisztikus elképzelés. A családban létezik-e vita kultúra? Vizsgáljuk meg magunkat, gyermek viselkedésének okát.
- Túl félénk a gyerek: a szülők túlságosan féltik, nem tudják elengedni a gyereket. Ez nagyon nehéz a szülőnek, mert ha bátorítja, pont azt az elválást erősíti, melyet nem szeretne.
- Teljes elutasítás: a szülő a gyermekén keresztül szeretné megvalósítani, ami neki nem sikerült. A gyermek eleinte teljesíti ezt, a szülő irányt érzett szeretete miatt, majd összeomlik, melyet teljes elutasítás követ. Figyeljünk a gyermekre, mi az, ami neki örömet okozés azt támogassuk.
- Egyedül nem megy: a gyermek hozzászokott, hogy valaki mindig van körülötte, aki „szórakoztatja”. Fontos, hogy a gyermek szembesüljön az egyedülléttel, hogy önálló ötletei legyenek.
(B.E.)
Utolsó kommentek