Én bevallom, hogy NEHÉZ. Egyáltalán nem könnyű, bár sosem ringattam magam álomvilágba, hogy az lesz. Sokan óva intettek korábban, hogy ha már egyszer így döntöttem, hogy nevelőszülő leszek, akkor csak kis gyermeket fogadjak, nagyobbakat semmiképp. A nagyobb gyerekeket már szinte lehetetlen megnevelni. 

Az élet úgy hozta, hogy Lili és Bebe kerültek hozzánk, vállalva a kockázatot, hogy sokkal nehezebb lesz, mint egy kisebb gyerkőccel, babával, akibe még nem égett bele a sok negatív hatás ami az élete során érte őt. 

Lili 9 éves, Bebe 7. Nekem nagyon távolinak tűnik mikor kimondom, hogy L 11 éves, Zé pedig 8 ..........de régen volt mikor még babáztam velük, hogy elrepült ez az idő. Mennyi minden történt azóta. Mennyit változtam én is, és ők is ezek alatt az évek alatt. Mennyi közös élményünk volt és mennyi könnycsepp amit ejtettünk az évek alatt. Mennyi küzdelem és mennyi öröm. 

Mikor ezeket végig gondolom, elképzelni sem lehet, hogy mennyi mindent élt át Lili és Bebe mielőtt ide kerültek. Mennyi élményük, örömük, bánatuk lehetett. Mennyi trauma érhette őket. Sok ez a 9 és 7 év. Rengeteg ahhoz, hogy felhalmozódjon az a sok rossz amit ők kaptak, amiket láttak. Ezért sok idő lesz, mire megváltozik a világról alkotott képük, általunk, a mi értékrendünk által. Az is lehet, hogy nem lesz elég időnk együtt ahhoz, hogy ez megváltozzon. Az is lehet, hogy az az idő amit most velünk töltenek teljesen köddé válik majd számukra, és semmit sem jelent később.

A cikk folytatása itt olvasható: neveloanyu.blog.hu