Cukormáz világban (lásd a Facebookon, Instagramon és egyéb internetes felületeken) az anyák mindig imádattal terelgetik a gyerekeiket, boldogan kacagnak a fényképezőgép lencséjébe és mindenki csupa kiegyensúlyozottság, vidámság és felhőtlenség. Cukormáz világban nincs helye annak, hogy mérgesek legyünk a büdöskölökre, vagy hogy azt kívánjuk, csak egy fél órára hadd legyünk egyedül és hagyjon mindenki békén. Pedig ez a valóság. Néha úgy szeretném ország világnak kikürtölni, hogy “Anyukák, ne dőljetek be a Cukormáz világnak, teljesen normális, ha negatív érzelmeitek is vannak a gyerekeitek felé, ne legyen emiatt lelkifurdalásotok!!” Szerintem néha dühösnek lenni teljesen normális, emberi dolog, ez is része az érzelmi palettánknak. És igenis ki lehet mondani: most dühös vagyok!

Nem azzal teszünk jót a gyerekünknek, ha elrejtjük előlük a negatív érzelmeket, hanem azzal, ha felvállaljuk és kimutatjuk őket, de ezzel egy időben azt is megmutatjuk nekik, hogyan kell kezelni ezeket az érzelmeket.

Mert az nem jó, ha elfojtjuk (a gyerek úgyis megérzi, hogy valami nem oké), vagy olyan helyen eresztjük ki a gőzt, ahol másokat (sokszor a gyengébbeket) megbántjuk vele.

Abban szeretnék most segítséget nyújtani, hogyan lehet a dühöt megfelelő módon kezelni.

1. Ha felismered magadban a düh “előszelét” hátrálj ki a helyzetből!

Persze, csak ha lehetséges, mert tudom, hogy sokszor kisgyerekes szituációkban ez nem működik. Mégis tartsd észben, hogy ez is lehet opció.

személyes példa:

Amikor hatalmas kupleráj van a gyerekeim szobájában, és én amúgy is feszült hangulatban vagyok, inkább becsukom magam mögött a gyerekszoba ajtaját és nem kezdek bele a morgolódásba, mert tudom, hogy aznap az csak frusztrációhoz és összeveszéshez vezetne, nem valódi megoldáshoz. A megoldáshoz vezető út megtanítását meghagyom egy nyugisabb napra.

 

2. Kommunikáld az érzelmeidet a család felé és biztosítsd őket, hogy nem feltétlen ők az okai a dühödnek!

Simán lehet, hogy valami vagy valaki más tett dühössé, a gyerek szemtelen beszólása már csak a pont volt az i-re. Ilyenkor azért jó, ha tudja, nem neki kell elvinnie az egész balhét. Ez a megközelítés meglepően sokat segít abban, hogy ne mérgesedjen el a szülő-gyerek kapcsolat.

személyes példa:

Amióta bevezettem azt a mondatot, hogy “Ne haragudj, igen dühös vagyok de nem rád, csak te voltál most közel, akin kitölthettem a mérgemet”, már többször előfordult, hogy valamelyik gyerekem szájából hallottam ugyanezt, amint a testvérének mondja. Azért az elég felemelő érzés volt.

 

A cikk folytatása itt olvasható: csupaszivmagazin.hu