Megjelentek az első komolyabb problémák, összetűzések, ami nagy dilemmára késztetett az elmúlt napokban. Természetesen sok mindenre fel voltam készülve, erre is, de azért nem egyszerű a helyzet.

Adott 4 gyerek. 11, 9, 8 és 7 évesek. Két-két tesó, két különböző szocializáltság, két teljesen különböző szokás rendszer, életút, és minden. Mindenben különböztek egészen idáig.

L és Zé elég jól fel lettek készítve az új jövevényekre, sok sok mindent átbeszéltünk milyen problémák merülhetnek majd fel, miben lesz más az életünk. Azt gondolom, hogy nagyon jól kezelik is a jelenlegi helyzetet, mindenben partnerek. Én úgy neveltem fel őket, hogy a tesó az a biztos pont, akire mindig minden helyzetben számíthatnak. Tartsanak ki egymás mellett mindig, álljanak ki egymásért, védjék egymást, fogjanak össze. Sok esetben ez az én káromra történt, mivel nem engedtem az árulkodást, így elestem információktól, viszont elértem azt, hogy valóban olyan kötődés alakult ki kettejük között, amit nehéz megingatni. Veszekedések persze vannak, de verekedni pl. sosem verekedtek, annak ellenére, hogy fiúk. (Nekem lány tesóm van, mégis gyerekkorunkban többször hajba kaptunk, ami tettlegességig is fajult bizony...Egy ilyen alkalommal engem a mentő vitt  kórházba, miután egy vita közben rám csapódott az üveg ajtó. Erről egy elég nagy heg tanúskodik a lábamon. Így utólag nem irigylem a szüleimet, elég heves vérmérséklettel áldott meg a sors. :) ) 

 

A cikk folytatása itt olvasható: neveloanyu.blog.hu