A serdülőkori szélsőséges viselkedések hátterében számos ok húzódhat. A gyermekkori traumák mellett a család milyensége is befolyásolja ennek alakulását.

Gondoljunk bele abba, hogy mit élhet meg egy fiatal, aki éppen a gyermekkor vége felé jár, de már közelít a felnőttkorhoz. Micsoda küzdelmet jelent ez számára.

Ha megpróbálunk belehelyezkedni az ő helyzetükbe, átérezhetjük, hogy mennyire nehéz az számukra, ha mindig arra kell, hogy hazamenjenek, hogy anya és apa veszekedik, valamelyik szülő mindig ideges.

A gyermeknek nincs módja elmesélni első szerelmi nehézségeit, nincs lehetősége kérdezni arról, hogy mit tegyen, ha pl. elfordult tőle a barátja, vagy aki neki tetszik, éppen a barátjával vagy egy osztálytársával jár. Esetleg nem tudja elhívni otthonra a barátját, barátnőjét, mert otthon olyan állapotok uralkodnak, amiket nem tud felvállalni társaival szemben.

Akár folyamatos családi perpatvar, akár ittas szülők jelenléte, mind olyan jelenségek, amik vagy arra késztetik a serdülőt, hogy bezárkózzon otthonra, és elszigetelődjön, vagy éppen igyekszik menekülni otthonról, és bulikban, alkoholban, a szexuális kapcsolatokban élheti ki frusztrációját.

Tehát, ahol a családban nincs jelen harmónia, mindennaposak a veszekedések, erőszakos megnyilvánulások vannak, nem szánnak időt a gyermekre, nem foglalkoznak vele, nem figyelnek az igényeire, nehezíti, vagy akár meggátolja azt, hogy a serdülő szépen fokozatosan leváljon a családjáról, megfelelően függetlenedni tudjon.

Természetesen apróbb viták még a legjobb, legharmonikusabb családokban is előfordulnak. Ezzel nincs is gond, sőt, még egyfajta mintát is ad a gyermek számára arra, hogyha élete során nézeteltéréses helyzetbe kerülne, miként tudja megoldani. Azonban ezek építőjellegű és erőszakmentes vitatkozások, amik jó célt szolgálhatnak.

Kis Adelina

pszichológus

azanyaotthon.hu