Gyermekeink megközelítőleg 11 és 20 éves kor között érik el a serdülőkort, de ez kezdődhet valamivel hamarabb is, és akár ki is tolódhat.

11-12 éves korban jellemző, hogy nagy szerepet kapnak a biológiai változások, ilyenkor tombol a test, mármint hormonálisan. A testi változások egyaránt meghatározzák a gyermekeink testét ebben az időszakban, változnak a testarányok a korábbihoz képest. A hormonális és testi átalakulások következtében számos érzelmi hatás jelenik meg, hiszen ezek az óriási formálódások nagyon sok területen kívánnak alkalmazkodást a serdülő részéről. Ekkor erőteljes szorongásos panaszok jelentkezhetnek. A megannyi válság mentén sokan ilyenkor jutnak el először pszichológushoz.

13-14 éves korban már a nemi érés megindulása után vagyunk, amikor az anyától való elszakadás küzdelmével kell megbirkózniuk. Ilyenkor célunk és feladatunk, hogy ez minél fájdalom mentesebben történjen meg. A szülőkről való leválás egyik gyakorló eszközeként a serdülők igyekeznek fizikailag is növelni a távolságot, ezt pl. a csavargások, barátnőzések, közös programok mentén tudják megtenni a kortársaikkal. Ilyenkor válik kifejezetté a kortársakkal való kapcsolatuk.

Igen erős önismereti igény jelentkezik 15-17 éves korban, amikor keresik önmagukat, hogy kik is ők valójában. Ebben a nagy küzdelemben sokszor félhetnek is a megőrüléstől a gondolat kavalkádok következtében.

A serdülőkor és a fiatal felnőttkor határán, 18-20 éves korban kialakul egy valamennyire biztos énkép, amiben benne rejlik, hogy hogy látják a világot, esetleg felmerülhet a tartós párkapcsolat lehetősége, illetve kialakulhat a pályautukról való elképzelés. Ebben a korban már képessé válnak az elköteleződésre, igyekeznek gazdaságilag és érzelmileg függetlenedni. Erre ilyenkor már az igény és a képesség is rendelkezésre áll. Saját erkölcsi normával, értékrenddel rendelkeznek.

Kis Adelina

pszichológus

(fotó: https://unsplash.com/photos/7hRscsTmeno)