A gyermekek elleni erőszak két fajtáját szokás elkülöníteni: a bántalmazást és az elhanyagolást.

Ezen a héten az elhanyagolásról, elsősorban annak fizikai formájáról kívánunk szólni, fókuszálva az azzal járó lelki következményekre. A fizikai elhanyagolás mellett a gyermekekkel foglalkozó szakemberek gyakorta találkoznak oktatási- nevelési elhanyagolással, valamint az érzelmi elhanyagolás formáival.

A gyermekbántalmazás, elhanyagolás felismerése nagyon nehéz, mert bár sokat foglalkozik vele a média is, különféle szervezetek is, de mégis gyakorta tabu témának számít a közfelfogásban.

Fizikai elhanyagolásról akkor beszélünk, ha higiénés, öltözködésbeli, táplálkozással, felügyelettel kapcsolatos szülői hiányosságok állnak a háttérben. A gyermek súlybeli elmaradása, a testi fejletlensége az elégtelen táplálás gyanúját kelti fel. 

Egy kisgyermek még nem tud felelősséget vállalni saját testi épségéért. A szülők, felnőtt gondozók feladata óvni, vigyázni gyermekükre, megkímélni őket a veszélyektől! Sajnos gyakorta találkozunk az elégtelen szülői felügyeletből származó súlyos, maradandó testi károsodásokkal. A szülői óvatlanság a kisgyermek halálát is okozhatja.

Leggyakoribbak a háztartási balesetek, égés, forrázás, áramütés, leesés, vízbe fulladás, mérgezés. Az elhanyagoláshoz sorolhatjuk a szülő mindazon magatartását, amellyel gyermeke egészségét veszélyezteti, így az egészségügyi ellátás mellőzését, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztását, a szükséges vizsgálatok és kezelések visszautasítását.       

A testen felfedezhető jelzések mellett kiemelkedően fontos a felismerést tekintve a szülők és a gyermek viszonya, viselkedése.

Ebből úgy tudunk elhanyagolásra következtetni, hogy a szülő a sérülést követően csak sokkal később viszi orvoshoz, valamint eltérő beszámolókat hallhatunk a sérüléssel kapcsolatosan a gyermektől és a szülőtől.

Elengedhetetlennek tartjuk nyomatékosítani a bántalmazással és elhanyagolással járó lelki következményeket, mely nemcsak az adott életkorban vezethet a kisgyermek testi, lelki és értelmi fejlődésében elmaradásához, hanem a  pszichés következményeit egész életen át cipelni kell. Az elhanyagolt kisgyermekek gyakorta önmagukat hibáztatják a rossz helyzetért, rossznak, kevésbé szeretetre méltónak élik meg önmagukat. Azért, hogy ezen javítsanak, igyekeznek mások kedvébe járni, megfelelni, sokszor bohóckodással vagy egyéb olyan magatartással ami miatt a környezet is rosszá minősíti őt. A negatív énkép, az önértékelés sérülése az elhanyagolás szükségszerű következménye.

Fontos: ezek a negatív hatások nem csak a fizikai elhanyagolást követően lépnek fel!

Tehát elhanyagolás többé-kevésbé tartós helyzetekre utal, amelyekben hiányzik a gyermek felé irányuló szeretet, elmarad a gondozás, a táplálás, a gyermek életéhez, fejlődéséhez alapvetően szükséges tárgyi feltételek hiányozna