Az érintéshez való viszonyod többet elárul rólad, mint hinnéd. Az, ahogy az érintésre reagálunk, sokat elárul arról, hogy milyen a viszonyunk önmagunkkal és a világgal. Természetesen nem mindegy, hogy ki, és hogyan adja az érintést.Annak, hogy nem szeretjük az érintést, hogy nem merjük megengedni magunknak, hogy hozzánk érjenek, számos oka lehet. Előfordulhat, hogy azért húzódunk el, mert tudat alatt hozzákapcsolunk egy fájdalmas élményt, vagy azt gondoljuk, nem érdemeljük meg. Ha az érintés bántalmazással járt együtt a múltban, akár a szüleink, akár a párunk vagy bárki más részéről, nem könnyű bízni és befogadni – vagy egyáltalán elfogadni – az érintést.  Az érintés rendkívül intim dolog, de fontos megjegyezni, hogy az érintés és a szexualitás nem egy és ugyanaz. Az intimitás egy olyan mély és bensőséges állapot, amely hatalmas bizalmat feltételez, ahol feltétel nélkül adunk, és félelmek nélkül hagyjuk, hogy kapjunk. Vannak nagyon nehéz szakaszai az érzelmi gyógyulásnak. Amikor megtalálod azt a segítőt, akivel hatékonyan tudtok együtt dolgozni, akkor eleinte azt tapasztalhatod, hogy nehezebb az életed. De ne ijedj meg, ez természetes, ugyanis valódi változás nincs mélyrepülés nélkül. Lehet, hogy az út elsőre nem túl vonzó, de amikor túljutsz a gyermeki berögződéseiden, és érzelmi szempontból is felnőtté válsz, olyan minőségi változást tapasztalhatsz meg az életedben és a kapcsolataidban, amiről addig még csak elképzelésed sem volt. Az erő, a biztonság és a nyílt szeretetadás, az örömteli szeretetelfogadás olyan rétegeit éled át, ami miatt azt fogod érezni: megérte.

                                                      (B.E.)