Amikor úgy érezzük, hogy érzelmileg ki vagyunk merülve, akkor egyre kevésbé vagyunk képesek mások felé türelemmel és megértéssel fordulni, rosszabbul látjuk el a feladatainkat, elvesznek a korábban kitűzött céljaink. Úgy érezzük, nem vagyunk elég jók a munkánkban, negatívan nézünk saját magunkra és másokra, jelentősen feszültebbé és türelmetlenebbé válunk, hol szomorúak vagyunk, hol vidámak, rendszeresen fáradtnak érezzük magunkat, nem alszunk jól, de bizonyos betegségek megjelenése is a kiégés jelenségét jelezheti előre.

Min megyünk keresztül mire eljutunk idáig?

Az új munkahelyre kerülve nagyon lelkesen érkezünk és az akár irreális elvárásoknak is minden erőnkkel próbálunk megfelelni, miközben szeretnénk felvenni a munkahely ritmusát. A későbbiekben eljutunk odáig, hogy látjuk már, hogy mi lehet a reális munkavégzés, ezért próbálunk kialakítani egy egyensúlyt abban, hogy becsületesen el is végezzük a ránk bízott feladatokat, de már nem az irreális elvárásoknak eleget téve. Megnyugszunk, már ismerjük a munkahely működését, megfelelően ellátjuk a munkahelyi feladatainkat, és kiegyensúlyozottan visszük a hétköznapokat. Ha itt fellép valamilyen negatív esemény, ami kihatással van a munkavégzésre, akkor a motiváció csökken és frusztráltakká válunk, emellett egyre inkább hitetlenkedünk a munkavégzésünk fontosságában, hatékonyságában. Amikor belecsúsztunk a kiégés fázisába, közömbösekké, érdektelenekké válunk a munkánkkal szemben vagy akár más életterületekkel kapcsolatban is. Minél kevesebb erőfeszítéssel történik meg a munkavégzés, és a kiégést elszenvedő munkavállaló igyekszik lehetőleg minden kihívás elé állító helyzetet elkerülni.

Kis Adelina

pszichológus