Rohan a világ. Meg benne az emberek. És vajon mi van a gyerekekkel? Egy átlagos szülő átlagos óvodáskorú gyermekét nagyjából fél 8-8-kor belöki az csoportszoba ajtaján, majd nagyjából fél öt fele kiveszi onnan. A kettő között eltelt időben történtekről  pedig vajmi keveset tudunk.

És ezen az sem segít, hogy reggel is, délután is mindenki rohan, az óvónők azt sem tudják, hol áll a fejük, nem nagyon van idejük arra, hogy minden egyes szülővel megvitassák az aktuális gyerek érzelmi-értelmi-fizikai-egészségi állapotát. Csak a legszükségesebbek hangzanak el, folyt az orra, nem pisilt be, szépen evett, aludt/nem aludt délután.

Persze lehet kérni fogadóórát, amikor az óvónő csak és kizárólag velünk foglalkozik, és azalatt az egy-félóra alatt ki lehet kérdezni a gyerekről. A fogadóórák azonban – legalábbis mifelénk – munkaidőben, a gyerekek alvásidejében van, úgyhogy szabadság kivétele nélkül elég nehezen lehet megoldani.

Megkérdeztem két óvónőt, hogy nekik mik a tapasztalataik az utóbbi időben. Változtak-e a gyerekek az utóbbi pár év alatt (mert a világ elég sokat változott), és ha változtak, milyen irányba, mik a mai gyerekek jellemzői, és miket tanácsolnának a szülőknek a kiegyensúlyozott gyereknevelés, illetve az otthon és az óvoda viszonyának egészséges fenntartása érdekében.

Kevés időnk van a gyerekekre

Varga Ágnes óvodapedagógus már a beszélgetés elején leszögezte, hogy nem a gyerekek mások, hanem a világ. A gyerekek „csak” tünethordozók, a világ és a felnőttek összes „szarsága” a gyerekeken csapódik le, akik ezeket visszatükrözik felénk.

A legeslegfontosabb dolog, és ami szerinte a legnagyobb baj, hogy a szülőknek nincs idejük a gyerekekre. Ez – jó esetben – nem a szülők hibája, hanem egyszerűen ilyen a rendszer. Jóformán nincs részmunkaidő, ha az anya visszamegy a gyesről dolgozni, akkor egy átlagos munkahelyen 9-re be kell érni, és ott kell lenni öt óráig, utána szabadul csak el. Mire hazaér, illetve találkozik a gyerekkel, este hat van, nyolckor meg már vacsora-fürdés-alvás. És hogy a gyerekek milyen „tüneteket” mutatnak az oviban?

Hangosabbak lettek a gyerekek

Egyik legszembetűnőbb dolog, hogy hangosabban beszélnek. Erősebben, rámenősebben szólnak az óvónőkhöz és társaikhoz is, és addig nem tágítanak, míg oda nem figyelnek rájuk.

Addig mondja-mondja, egyre erősebben, arcba mászva, míg az óvónőnek nincs más választása, bármit csinál éppen, oda kell figyelnie. Vagyis a gyerekek megszokták, hogy a kommunikáció ilyen módját kell választaniuk, ha azt akarják, hogy ne mellőzzék és negligálják őket.

Nagyobb a szeretetigényük is, még inkább szükségük van a babusgatásra, simogatásra, de az input mellett az output is változott, sokkal többet adnak ki magukból. Az óvónő szerint a rohanást és a negatív változásokat a túlzott megfeleléskényszer okozza.

 

A cikk folytatása itt olvasható: divany.hu