Most, amikor a gyermekeink ballagnak, és lezárul egy korszak az életükben, sok emlék gyűlik össze bennük. Ezeket az emlékeket viszik magukkal a későbbiekben a barátok, az óvoda vagy az iskola adta élményekkel dúsítva.

De milyen élményt idéznek fel azok a  gyermekek - akik önhibájukon kívül - Anyaotthonba kerülnek az anyukájukkal?  Ők valójában nem mások, mint bármelyik más átlagos gyerek, aki meg szeretné élni a gyermekkorát, ugyanazzal az önfeledt nevetéssel, vidámsággal és családi idillel fűszerezve, mint mindenki más.

Ők mire emlékeznek? Nekik mi marad meg élményként? Hiszen elkerültek otthonról, otthagyva az ismerősöket, a családtagokat, egy teljesen új városba, egy ismeretlen közegbe.

Teljesen másként alakul ez az időszak számukra, mivel egy nagyobb, egy összetettebb családba kerülnek. Egy olyan helyre, ahol gyermekricsaj  van a nap szinte minden órájában, ahol nem csak egy anyuka vigyáz rájuk, hanem egyszerre több is.  Ez egy valós értelemben vett nagy család.

Ez a része a gyermeki emlékezésnek egy másfajta megélés, egy nagyobb impulzussal átitatott kollektív lét. Lehet ,hogy  ez a kezdeti időszakban feszültségekkel és félelmekkel teli,de eljön majd az a nap amely az egészet átváltoztatja, egyben megszépíti.

Úgy gondoltuk, hogy adunk némi bepillantást ebbe az amúgy zárt világba, ahol a család fogalma egy teljesen más értelmet nyer, hogy az olvasók is megismerjék azt az életet, ami ebben a zárt létben megvalósul. Ezzel is  egy picit megmutatva azokat az élethelyzeteket, ami előidézheti az anyaotthonba való bekerülést, és bemutatja az ottani életet.