Érzelmileg és nevelési szempontból is próbára tesz bennünket. Van, aki ezt könnyedén veszi és van, aki nehezen viseli.

Mit tehetünk?!,

A gyermeked rád támaszkodik, Tőled kér segítséget: eddig is ezt tetted, felvetted és megnyugtattad. Az Ő belső „viharait" kell lecsillapítanod. Kicsi és nem tudja kezelni az érzelmeit, indulatait. Ilyenkor persze, sír, hisztizik. Másfél-2 éves korban az érzelmekért felelős agyterületek fejlődnek rohamléptekkel. A racionalitásért felelős agyterületek fejlődése lassabb ütemben halad és óvodás korban indulnak be. Az ész érvekből, a szavakból ekkor nem ért, inkább a hanglejtésedből, mimikádból, tetteidből. Ez egy lelki hullámvasút, melyen együtt ültök.

  • Ez egy átmeneti állapot, melyen sérülés nélkül kell átjutnotok.
  • Te vagy a felnőtt. Tied a felelősség, Neked kell vezetni a gyermeked! Nem diktátorként, hanem bölcs királyként, aki példát mutat szeretetből.
  • Szakadj ki belőle. Ha van rá mód fizikailag, szellemileg is. Kicsi „ÉN” idő, kikapcsolódni, töltődni. Megoldás lehet egy bolondos tánc a tv előtt a gyerekkel közösen.
  • Rutin, ritmus, határok, szabályok. Ebben az időszakban nagyon fontos a pontos napirend. Megértik, átlátják, mi következik, mely biztonságot ad mindkettőtöknek.
  • Sok mozgás. A szabad levegőn töltött időnek sok előnye van, mind a gyerekre nézve, mind a szülőre.
  • Megnyugtatás. Ekkor a gyermek magán kívül van, megnyugtatni tudod, szavaidat nem fogja. Tudom, ilyenkor ez nehéz, mikor legszívesebben vele üvöltenél – gyakorlással sikerülni fog. Segít, ha Te magad nyugodtan megöleled.
  • Add ki Te is!  Találj magadnak olyan tevékenységet, melyben levezetheted a felgyülemlett feszültségedet (futás, éneklés, tánc, boxzsák, akár a gyerekkel közösen)

                                                                                                                                                                (B.E.)