Szinte mindenki küszködött, küszködik, vagy küszködni fog azzal, hogy megértse és megfelelően támogassa gyermekét, amikor mást bánt vagy őt bántják.
Az első, amit fontos megértenünk, hogy a gyermek igazából nem akar mást bántani! Sokkal inkább szeretnének szeretve lenni, biztonságban érezni magukat és játszani. Amikor a gyerek érzi, hogy velünk a kapcsolódás meg van, szépen játszik. Amint nem érzi ezt a kapcsolódást, feszülté válik. Ebben az érzelmi „vészhelyzetben” fordulhat elő, hogy bántalmaz mást. Ha a gyermek elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy a dühös, negatív érzéseit is kimutassa, akkor nem bántanak mást. Az a felnőtt, aki ilyenkor meghallgatja a gyereket, és megengedi neki, hogy „szétessen”, az óriási ajándékot ad: a megfelelő gondoskodást és szeretetet, ahhoz, hogy a gyermek kigyógyuljon abból az érzésből, mely éppen megnehezítette az életét. Az agresszívviselkedés jelzi, hogy segítségre van szüksége! A félelemei akadályozzák őt abban, hogy törődjön másokkal. Akármennyire szerető és gondoskodó szülők vagyunk, a gyerekeink akkor is elszigetelődhetnek és félhetnek.
Szülőként vagy nevelőként tudunk segíteni az agresszívgyereknek. Észérvvel vagy logikus magyarázatokkal bizonygatva nem szüntethető meg! Ezt a heves érzelmet nem lehet érveléssel vagy büntetéssel megszüntetni. A gyermek sem tudja irányítani, elveszíti a kapcsolódást és eluralkodik rajta az érzés. Akkor tesszük a legjobbat, ha viselkedése helyett,a gyermekre koncentrálunk. Gyengéd kapcsolódást ajánlunk fel neki, közelebb megyünk hozzá, meghallgatjuk sérelmeit. Megadjuk neki az időt, ami a félelmei feloldásához szükséges. A sírás, izzadás, fizikai küzdelem szükséges az egyensúly helyreállításához. Avatkozzunk közbe és hallgassuk meg gyermekünk, mikor rossz érzések öntik el. Ha gyermekünk ekkor sírni tud, akkor elkezdődött a gyógyulás szakasza.
(B.E.)
Utolsó kommentek