Baj-e vagy sem, ha néha hagyod a gyerekedet unatkozni?

A mai gyerekek nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Hozzá vannak szokva, hogy egész napjuk be van táblázva: iskola, külön óra, leckeírás, leülnek a képernyő elé stb. Mivel az idejük nagy részét más (szülő) osztja be, nincs alkalmuk megtanulni ennek kitöltését. A gyerekeknek meg van a képességük arra, hogy elfoglalják magukat megfelelő környezetben. Így ne legyen lelkiismeret furdalásunk, ha nem szórakoztatjuk a gyereket, ha nincs mit csinálnia. Eleinte szükség van az útmutatásra, de másfél éves gyermek is tud rövid ideig saját maga játszani. Óvódás és kisiskolás korban kimondottan fontos a szabad játék: amikor nincs meghatározva, mit kell csinálniuk. Az érzelmi és értelmi képességek fejlődésében roppant fontos a szerepjáték. Kutatások igazolják, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei hagynak strukturálatlan időt, kreatívabbak, önállóbbak társaiknál. Könnyebben oldanak meg problémákat, fejlettebb szociális kompetenciákkal rendelkeznek.

Hosszú távon ennek bevezetése megtérül, de rövidtávon a következő problémák adódhatnak:

  • Eleinte mindent megpróbál, hogy a szülőtől kérjen útmutatást, ne neki kelljen kitalálnia.
  • Bíztatni kell türelemmel, hogy rá fog érezni a szabad játék „ízére”.
  • Előre gondoskodhatunk eszközökről, játékokról melyeket használhat.
  • Előfordulhat, hogy egy ölelés, pár perc figyelem elegendő, hogy utána egyedül kitalálja elfoglaltságát. Ha nem, akkor természetesen bevonható az általunk végzett tevékenységbe.

Fontos, hogy odafigyeljünk gyermekünkre és néha együtt játszunk, de ne érezzük úgy, hogy nekünk kell mindig minden percét beosztani.

                                                                                                                   (B.E.)