A legtöbb közösségben megjelenik enyhébb vagy durvább formája. Felnőtt korban kávézás közben, a háta mögött könnyebb kibeszélni valakit. Azt mondják, a gyerekek kegyetlenek, fogalmazzunk úgy: őszintébbek. Ők félreérthetetlenül tudtára adják a másiknak, ha nem kedvelik.

Miért van így?

Bármilyen nehéz elhinni, a kiközösítésnek van összekovácsoló, integráló ereje: a közös ellenség. Ezzel felértékelődik a „MI”. Így növekszik az önértékelés és az összetartozás érzése. Indulatlevezető szerepe is lehet: oldja a felgyülemlett feszültséget.

A kiközösítés hatékony ellenszere: a jó légkör kialakítása, ahol mindenki elfogadásra kerül. A kiegyensúlyozott embernek kisebb a motivációja, hogy a másik ellen forduljon. A minta azt sugallja, hogy mindenki értéke, egyedisége a másságából adódik, mely normát, értékrendet teremt.

Ranschburg Jenő felhívja a figyelmet, hogy a túlvédett gyermek gyakrabban válik ennek céltáblájává. A szülő hozzáállása nagyon fontos.

Ha a mi gyerekünk válik kiközösítetté:

  • nem szabad annyiban hagyni, mert évekre megkeserítheti napjait
  • nehéz róla tudomást szerezni, de kellő figyelemmel, beszélgetéssel megoldható
  • közelítsünk a gyermek társas képességei felől (pszichodrámával, szorongásoldás fejleszthető)
  • a gyereket nem hibáztatja, hanem együtt érez vele és mellette áll
  • komolyan veszi a problémát és közösen megoldják (figyelem: nem egyik napról a másikra)
  • végső esetben közösség váltása

Ha a mi gyerekünk a kiközösítő:

  • arról szerzünk tudomást, hogy a mi gyerekünk keseríti más életét: szidalmazás helyett őszinte beszélgetéssel többre haladunk
  • lehet, azt gondolja, ha kimaradna ebből a viselkedésből, akkor őt közösítenék ki
  • lehet, nem tudja a másikat elfogadni, zavarja benne valami

Azért, hogy befogadjon minket egy közösség, ahová tartozni szeretnénk: nagyon sok mindenre képesek vagyunk. Ezt kell mindig szem előtt tartani.

                                                                                                                   (B.E.)