Feltételezzük, hogy a legtöbb szülő igazmondásra és becsületességre neveli a gyermekét, így a rossz példát otthon biztos nem láthatta.

Honnan származik, hogyan alakul ki ez a viselkedés?

Hogy lehet elejét venni?

Óvodáskor

A gyerek fejében ekkor a fantázia és a valóság keveredik. Az észlelése érzelmi alapú, így megtörténhet, hogy kiszínez eseményeket. Ezek mögött nem találunk szándékosságot. A számára mindennapos és érzelmileg semleges eseményeket meg sem jegyzi. Össze-vissza keveri az időpontokat, idősíkokat. Az igazmondás alapjait a szülő ezen időszakban tudja lerakni! Érdemes a gyermek a realitáshoz való viszonyát erősíteni. Visszajelezni a gyermeknek mi a valóság.

Kisiskoláskor

A gyermek a következményektől félve elhallgat, vagy másképp tálal egy eseményt. Ekkor az igazmondást, mint értéket és feltétlen elvárást kell a szülőnek közvetítenie, ami azonban csak a megfelelő érzelmi kapcsolat talaján kivitelezhető. Segítsünk a valóságot és a vágyaikat elkülöníteni. Megdicsérni, ha tettei következményeit vállalja. Hangsúlyozni, hogy akkor is szeretjük, ha valami rosszat csinált. Bűn és büntetés arányban álljon. Lehetőség adása a jóvátételre.

Kamaszkor

A kamaszok változékony hangulata lekövethetetlen. Tettei súlyát, hosszú távú következményeit még nem képes felmérni. Ilyenkor gyakran felüti a fejét a hazugság, hogy elkerülje a szülei rosszallását, büntetését. Kortársai nagyobb befolyással vannak rájuk. A leválás része lehet, hogy titkolódzik, akkor is, ha a szülőknek ez nem teszik. Arra érdemes odafigyelni, hogy ebben a korban is tudjuk támogatni gyermekünk. Váltsunk nézőpontot, és próbáljuk az ő szemszögéből vizsgálni a helyzetet. Majd a kamasszal higgadtan megbeszélve a jelenségeket, megkísérelhetjük új alapokra helyezni kapcsolatunkat.    

                                                                                                                              (B.E.)